Mára annyi információ gyűlt össze az agyamban, hogy úgy érzem, itt az ideje világvallást alapítani. Hogy miért? Hát mert a fellelhetőek célja hogy befolyásolják a világnézetünket a számunkra érthető dolgokban (úgy, mint mit szabad, és mit nem?, hogy álljunk a hétköznapokhoz, stb) továbbá, hogy a számunkra érthetetlen, félelmetes, avagy túl bonyolult kérdésekre túlmisztifikált válaszokat adjon, pedig nem is annyira bonyolult a világ, mint amilyennek néha érezzük, csak magunknak bonyolítjuk. Hát most egyszerűsítem, meglátjuk...

Mivel nem célom az emberek irányítása, a SaintHogizmusban nemigen fogsz olyan tételeket találni, ami megpróbálja megmondani, hogy mit csinálj. Viszont attól tartok, rengeteg olyan lesz benne, hogy mit ne csinálj, ha nem akarod, hogy irányítsanak!  Szerk: De, mégis. Az embereket már most is irányítják, úgyhogy kénytelen leszek felszólító módban fogalmazni, de hát végül is ez egy világvallás, hova lennénk parancsolatok nélkül:

1. parancsolat: Ne higgy (nekem se!!!)! Gondolkozz!

Ez talán a legfontosabb, mert mi is a hit? Ha valami olyan dolog mentén szervezed az életed és gondolataid, amiről valaki meggyőzött, hogy ugyan sosem tudhatod, hogy úgy van-e, de ÚGY VAN! Hidd el, és csináld azt! Gondold azt! Az lesz a jó Neked, meg mindenkinek(, aki szintén ezt hiszi, a többieket meg megöljük, megtérítjük, vagy kirekesztjük)!

Részemről nem hiszek semmiben. Tudok dolgokat, és vannak elképzeléseim azokról, amiket nem tudok. Ha hiten kapom magam, igyekszem körüljárni, és Tudássá, vagy Elképzeléssé alakítani. Egyszerű példa: Asszem 10 óra van. Megnézem, és tényleg. Most már Tudom. A másikra pedig: Asszem ha meghalok, semmi más nem marad belőlem, csak az a hatás, amit kiváltottam. A hullámok a vízen. Ez az Elképzelésem, ha odaérek, majd meglátom. (ebben az esetben pont nem látom meg, de a lényeg a lényeg, nem jelentem ki, hogy Tudom, és nem vagyok olyan ostoba, hogy bárkinek elhiggyem hogy tudja, csak mert jól hangzik (megnyugtató, illeszkedik a kultúrámhoz, környezetemhez, stb.), amit mond. [Ezúton is üzenem a halálközeli élmények miatt a lélekben hívőknek, hogy miért, amit álmodsz, b+, az is valóságos, mert "láttad" (hallottad, érzékelted)? Azokról nem is beszélve, a túlnyomó többség mások halál közeli élményei miatt hisznek ebben, c'mon...]

Kifejtés később, avagy érdeklődés esetén...

2. parancsolat: Gondolkozz, és UTÁNA cselekedj!

Madách említette, hogy a tett halála az okoskodás. Ami tökéletesen igaz, viszont csak gondolj utána a saját tetteidnek... Mennyi vezetett jóra, és mennyit bántál meg? Sok tett gazdája válik Darwin díj jelöltté "okoskodás" híján... Sajnos ma is bődületes embertömegek, milliárdok igazítják a tetteiket a különféle világvallások középkori, ókori eszméi mentén (gondolkodás helyett). Ha a kedves Ön bármit elhisz az itt felsorolt vallások könyveinek, hát csak gratulálni tudok. Jó szórakozást a jelenlegi Emberiséghez! És ezalatt nyilván nem arra gondolok, hogy a Buddhisták hülyék, hanem arra, hogy amit Buddha mondott, az akkor és ott lenyűgöző volt, de attól még kivonatolható belőle a lényeg anélkül is, hogy intézményesítenék (ergo nem kell buddhistának lenni hozzá, hogy ne ölj feleslegesen). Képtelenek az emberek arra, hogy "Ez ezt mondta, az azt mondta, én ezt tapasztaltam, ő azt, egy harmadik meg megint mást, hát kialakítok az összesből valamiféle Elképzelést, és aszerint szervezem az életem tovább, amíg valami körülmény nem befolyásolja, hogy változtassak rajta." Inkább elhiszik valamelyiket, és hatalmas agymosott közösségekhez próbálnak tartozni, mert félnek, hogy a Saját-Jelenlegi-Elképzeléseim-Izmusukkal még a végén magukra maradnának. (és itt jönne az agymosás egy "normális" vallásban, miszerint: bezzeg ha mindenki S.J.E.Ista lenne, mennyire boldog lenne a világ, nosza, kényszerítsük rá mindenkire! Pedig hát, nyilván nem. A mai világ nem lehetne ilyen, csak ezzel a konkrét történelemmel. Mindegy, "mi lett volna, ha..." Alkalomadtán majd írok egy utópisztikus sci-fit, ahol mindenki SJEIsta.

Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy mi is jött mostanra össze az agyamban, hogy szerintem miért nem értjük, miért vagyunk. Egyszerű: képtelenek vagyunk rá. Sose leszünk képesek aggyal felfogni, és megfogalmazni, mivel minden mindenre hatással van, és ez annyira bonyolulttá teszi az összképet, hogy csak egyszerűsítéssel, vagy érzékeltetéssel lehet utolérni. Továbbá nagyon fontos a lépték. Nem mindegy, hogy a Világegyetemről, vagy a sárgaborsó főzelékről gondolkozik az ember. És az a helyzet, hogy a sárgaborsó főzelékről SE tudjuk, hogy mi is az tulajdonképpen, hát miért is hiszitek, hogy a Világot meg lehet érteni? Ajánlom Luc Besson Lucy c. filmjét, a scifi lehámozása után roppant érdekes Elképzeléseket fogalmaz meg. Akárcsak Jerome Bixby Az őslakója, pont a vallással kapcsolatban (is).

Ennyit a befolyásolásról.

A lélekről:

Szerintem nincs. Úgy nincs, ahogy az emberek gondolják, amit annak neveznek, de még misztikusan se nincsen. A lélek fogalmának pár fő célja van: egyszer a haláltól való félelem, másrészről a saját személyiségünk meghatározása. A saját személyiségük megszűnésétől való félelem sarkallta arra az embereket, hogy kitaláljanak valami megoldást rá, hogy hogyan lehetne elkerülni. Mi lenne, hogy az Én tovább létezne a test megszűnésével? De jó lenne! Viszont itt jön be az, hogy mi is az Én? Erről aztán tényleg sokat lehet olvasgatni, de lényegében nem létezik Én, csak egy pillanatnyi elképzelés arról, hogy éppen most hogy is áll az az emberi egyed, amelyiket épp ez az agy működtet. Minden pillanatban más Én van bennem, mivel minden folyamatosan befolyásolja ahogy előre haladok az időben. Amíg, ugye, meg nem halok. Akkor mi marad? Hát a hatás, amit kiváltottam a cselekedeteimmel, és a gondolataimmal. Elég ez nekem? Untig. Valóságos? Meglehetősen, gondolj csak bele:

A testedet alkotó molekulák kezdetben Anyádból vannak, abból, amit megevett. Aztán, 7-12 év alatt a sejtjeid lecserélődnek újakra, amik meg már azokból vannak, amit Te megettél. Ekkorra már lényegében mindenféle vagy, növények, állatok, és gombák és egyéb élettelenek atomjaiból vagy összerakva. Meghalsz, lebomlasz, és megint eloszlanak az alkotó elemeid a világon. Ez persze mára már nem kéne, hogy meglepő legyen, mert hát ha egy másik ember veséjét Beléd ültetik, az ott működni fog. Akkor az már Te vagy, vagy még a másik ember? Segítek, az már Te vagy. A tény, hogy egybe kaptad, és nem Neked kellett kinövesztened csak az Emberiség vívmányainak dicsősége. És miért vívták ki? Há' mer nehogymá' meghaljak, csak mert leállt a vesém! Szerzek másikat, vagy hasonlóan működő műanyaggal pótolom, mert már megtehetem. Sőt, lassan ott tart a tudomány, hogy növeszthetek sajátot a saját őssejtjeimből egy kis anyag hozzáadásával, és némi labormunkával. Miért is nem érthető akkor, hogy pontosan ugyanez a helyzet a "lelkeddel" is? A szerintem teljesen megnyugtató, kényelmes, és elegáns Elképzelésem ez: Kezdetben, amikor kifejlődsz, az anyád-apád DNS kombója vagy, és már a méhen belül, ahogy a kialakuló érzékszerveid engedik, elkezd az agy kombinálni a tapasztaltakból, és a hozott információkból. Kialakul egy folyamatosan változó Én, ami minden pillanatban (az életed túlnyomó részében legalább is, amikor épp nem vagy "tudat módosult" állapotban) meghatároz. Honnan jön? Hát, a Világ információiból rakod össze. Illetve nem Te rakod össze, az agyad összerakja, és közli Veled: Ez vagy Te! Te meg elhiszed. Pedig ez csak, informatikus allegóriával élve, a software, ami interaktív felületed ad Neked a testedhez (tudat), a háttérben karbantartási műveleteket végez (tudatalatti), és vezérli a hardware-t (a test biokémiai vezérlése). (mellesleg, valójában a számítógép az ember allegóriája, és nem fordítva: mi alkottuk a saját "képünkre". Ezért is humanoid a legtöbb űrlény az elképzeléseinkben, ezért is ismétli magát a történelem) A tény, hogy gondolkozhatsz egyáltalán azon, hogy ki is vagy, az interaktivitás előnye. A hangyáknak nincs ilyen (én tudata), mégis jól működik a társadalmuk. Persze ott van Királynő, de az nem hoz törvényeket. Mégis ugyanúgy háborúznak a területekért, a kajáért, túlélésért egymással, meg a többi fajjal... Ismerős?) És a tény, hogy ájultan az Én gyakorlatilag halott, annak ellenére a test vezérlése nem áll meg, arra enged következtetni, hogy Az Én csakis önmagunk szórakoztatása létezik, a bonyolult agy hozománya. Ami nem áll másból, csak információkat tároló sejtekből, amik kommunikálnak. És itt jön be a lépték: Jé, így működik a világ minden méretben. A rendszer, amiben minden mindennel összefügg, és fraktálosan ismétlődik ha ki-be zoomolunk.

A Föld teljes ökoszisztémája működésileg pont ugyanolyan, mint egy emberi egyed működése, ami pont olyan, mint egy sejt működése, amikből felépül. Mindegy, honnan nézzük, így működik az Élet. (ezért is vagyok mizantróp, ezért is illik annyira jól az Emberiségre, hogy a Föld a test, az Ember pedig egy vírus rajta, ami épp túlszaporodik, és tejesen átformálja a környezetét a pillanatnyi elképzelései mentén. Ilyen értelemben nem is az Ember, hanem maga a gondolkodás a vírus. Talán ezt is hallottam már valahol...)

Ez a másik, ami nagyon zavarja az embereket. Annyira jelentéktelenek vagyunk a Világegyetem történetében, amennyire csak lehetséges. Ahogy egy ember is jelentéktelen az Emberiséghez képest. De sebaj, misztifikáljuk ezt is túl, nehogy már el kelljen fogadni, hogy ez van... Mondjuk inkább, hogy minden ember Szent és sérthetetlen, egyedi és megismételhetetlen, belőlem csak egy van, és mindenki másnál fontosabb vagyok magamnak. És persze ez sem igaz teljesen általánosan, mert Pl. Einstein az Emberiséghez képest se volt jelentéktelen, de nem csinált mást, csak az addigi tapasztalatokból jókat tudott kombinálni. Nem feltalálta a relativitást, "csak" megtalálta. Mint ahogy a Föld maga is egy különleges hely a világegyetemben. Itt is anyag van, csak sűrűbben, és bonyolultabban van összekeveredve, ezért érdekes dolgok alakultak ki belőle, aminek az egyik példánya épp ezt gépeli. Lásd még: Antropikus elv Az Univerzumban létező Föld az Emberiségben élt Einstein. És ahogy Einstein is csak egy bizonyos időszakaszban létezett, a Földdel is ez a helyzet. Mégis, hatással van az, amit ő rakott össze az agyában az utána következő generációkra, nem kis hatással. Ahogy a Föld is jelentős hatással van a Világűrre a Jupiterrel ellentétben, mivel pl. már több másik égitestet "szemeteltünk össze" különféle gépekkel, szondákkal, űrhajókkal, és a többivel. Olyan dolgokat vittünk oda, amik addig nem voltak ott. Apró egyediségeket szórunk szét folyamatosan. Ahogy az agyunk számításainak részeredményeit közöljük a körülöttünk állókkal. Ez persze minimálisan, de megváltoztatja őket, és az ő hatásuk is minket.

Az "Aura" ugyanolyan ellenségem, mint a lélek. A tény, hogy folyamatosan sugározzuk a hőt, hormonokat, sőt, még gondolatokat is, mozgatjuk a levegőt magunk körül, a testünk vonzza a többi testet, stb. ez miért nem elég? Illetve tudom, miért: Amit én gondolok, ebben a megfogalmazásban nem ér semmit. Az aura mindjárt értelmet nyer, ha találkozunk egy "aura látóval", mert ő majd megmondja. Pénzért, elismerésért, sikerért, elhanyagolható esetben jó szándékkal, gyógyítási célzattal, de semmi másról nincs szó, csak egy emberről, aki érzékenyebb a metakommunikációra a többinél. Ahogy a jósok a fejlett empátiájukkal megmondják a frankót Rólad ránézésre is. De soha egy jós vagy egy auralátó nem fogja azt mondani, hogy "Ahogy kinézel, meg amit érzékelek Belőled, abból arra tudok következtetni, hogy ezt vagy azt kéne tenned, ha jót akarsz." Illetve pont ezt fogja mondani, csak Te azt hiszed azért, mert pirosat lát körülötted, vagy mert Látja a Jövőt. Ők is pszichológusok, csak más a megfogalmazás.

...to be continued.