Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Neuron Bomba

Címkék

blog (1) bölcsesség (1) bro (1) élet (4) ember (1) én (2) férfiak (1) gondolat (3) háló (1) nők (1) skulo (1) sors (1) szavak (1) világ (2) Címkefelhő

jobbalsó kettes agyfélteke kedd hajnalban

2010.03.16. 00:55 SaintHog

Csak hogy gombot varrjak az analógiára, igen hosszan tartó állóháborúba kezdtem az agyammal, amint látható. Illetve pont, hogy nem látható semmi, és ez ennek az eredménye. Pedig tök sokmindenről írhattam volna, csak valahogy sose jutottak a gondolatok a publikálásig. Roppant lustaságról tesz tanúbizonyságot, amikor nem ül le az ember éjjel le is írni, amit gondol. Vagy csak érdektelenség, motiváció hiány? Ugyan, mi motiválhat valakit blog bejegyzések begépelésére saját magán kívül? A Kedves Olvasók? Hisz nekik semmi közük az agyamhoz. Úgymond.

Nade elkalandozás ide vagy oda, ímé én elbocsájtalak titeket, gondolatokat a Farkasok közé. Annyi minden kavarog folyamatosan a fejemben, hogy nehéz lenne kiragadni egyet. Túl sokminden foglalkoztat egyszerre, és képtelen vagyok gondolati priorizálásra. A barátnőm, a lányom, a lányom pasija, a munkám, a barátaim maradéka, a zene, a gitár, a filmek, az időhiány, a háztartás, a pénz, a kutyáim, a sok-sok átláthatatlan teendőm, az akaraterőért folytatott küzdelem, a megfelelés, a szex, a törődés, az új kütyük, az étkezés, a technológia fejlődése, a hírhiányom szinte az összes témában, a halál, a politika, a játékok, az elhízás, az öregedés, a természet csodálása, a stressz, a mozgáshiány... Most hirtelen ezek. Bármelyikről írhatnék oldalakat. Mind itt vannak éppen. Mind sürgősebbnek érzi magát a többinél, és igyekszik előre furakodni. Mint valami öt perc múlva induló vonatra jegyet váltani kívánő türelmetlen utasok a jegypénztárnál. Mindnek megvan a saját története, hogy miért annyival fontosabbak mindnenki másnál, hogy kétség sem férhet hozzá, hogy a többieknek szó nélkül előre illik, sőt, tanácsos engedniük őket. Még a gondolataim is egoisták. Az én dolgom lenne rendet vágni köztük, de megijedtem a lincshangulatú tömegtől, és visszavonultam. Csak a kémeim jelentenek, hogy mire gondolok éppen. Én biztonságban vagyok itt fent, csak az Országot, és a Népet féltem. Nekem kell irányítanom. Határozottan, de nem parancsolóan. Vicces közhelynek hangzik a Neotontól, vagy kitől, hogy "Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz; Arra gondolok, amire akarok.", de nem ennyire kézenfekvő ez kérem szépen. Én például nem arra gondolok, amire én akarok. Ugyan én vagyok Arthur király, de az országban anarcho-szindikalista közösség van, és hetente mindig más gyakorolja a hatalmat. De csak azok a döntései jogerősek... ésatöbbi. Vannak önálló életet élő témáim, amikre ha nem akarok is gondolok időről időre. Nyilvánvalóan attól, hogy hagyom magam befolyásolni a környezetemtől. Nade ha nem hagynám, katatón is lehetnék. Talán nem kéne ennyire szélsőségesnek lenni. De nem érzem a középutat. Szélsőséges vagyok, de hogyan törekedjek kiegyensúlyozottságra a szélsőség és a komformizmus között, amikor a szélsőségesség miatt csak komformizmusra tudok törekedni? Ez itt a huszonkettes csapdája. Tudom, ez ilyen hogyishíjják. Szofisztika. Arfie, valami kigyulladt! (élő példa az imént említettekre, miszerint úgy döntött a "film" téma, hogy ő jön, és azon kezdtem gondolkodni tejivás közben, hogy nem biztos, hogy szofisztika az a szó ott, csak meg kéne már szerezni a 22-es csapdáját, és megnézni, mert idegesít, hogy nem emlékszem apró részletekre belőle, bedig le tudnám írni a forgatókönyvet amúgy fejből. Milo Minderbinder és a többiek. A lelkész. Hogy a könyvben mennyivel kidolgozottabb a lelkész karaktere, és a vívódásaiból a filmen csak annyi látszik, hogy a [hogy is hívják azt a színészt, Hitchcock moteles filmjében is játszott <mi is a moteles film címe? ... {Nem, a Ragyogás a King, és abban a Jack Nicolson  játszott...} mi is... idegesít, megnézem az imdb-n... Psycho, ez az!> Anthony Perkins!]) és már el is vesztettem a fonalat. Miről volt szó? Itt könnyű, vissza tudok olvasni. Nade gondolatban...? Ja igen, a kiegyensúlyozottság. Na arra majd akkor törekszem, ha legyőztem pár könnyebb démonomat. A kiegyensúlyozottság az egyik archdemon. Túl alacsony szintű vagyok, hogy lenyomjam. A köcsögje... Raid partit meg kikből szervezzek...?

Ennyit arról, miért nem írok. Talán pár egyéb kérdésre is válasszal szolgál.

Amúgy épp egy arról szóló filmet láttam, hogy az emberek csak akkor szoktak megváltozni, hirtelen megtudják, hogy meg fognak halni. Nagyon szép gondolot, csak az a bajom vele, hogy én mindennap tudom, hogy meg fogok halni. Előbb, vagy utóbb. Akkor engem mi mozdíthat ki a jelenlegi elveszettség-érzésből? Talán a tudat, hogy most élek, most vigyázzak, hogy jól csináljam, hisz a legapróbb hibám megbosszulja önmagát... De ez a két megközelítés is csak két türelmetlen utas, akik jegyre várnak...

5 komment

Címkék: élet én gondolat

céltalan, hasztalan, és érdemtelen gondolat

2008.12.19. 19:50 SaintHog

 ...céltalan, hasztalan, és érdemtelen gondolatom támadt, amit muszáj lejegyeznem későbbi elemzés céljából... Amúgy nagyon sok ilyenem van, majd meglátom, mennyit érdemes begépelni. ÷] Beszéltem vmikor arról, Saint-Exupéry-re hivatkozva, hogy én valójában mindent értek, és mindennel tökéletesen tisztában vagyok, a kétségeim közepette is érezni szoktam az Igazságot (valamelyiket biztosan a sok közül), vagy a Megoldást, maximum épp aktuálisan nem tudom megtenni, vagy kifejezni. A szavak ehhez kevesek. A tetteket más is befolyásolja, mint maga a tudás. Viszont érzem a lényeget. Egyszerűen tudom. Ámde az a legfőbb gond, hogy még magamnak sem tudom "leírni", az egyszerre sok nézőpontból is szemlélt, morálisan, emberileg, logikailag, érzelmileg általában felettébb ellentmondásos részeredményeket, amiket az agykapacitásom elbír egy-egy probléma kapcsán. Idézeteket olvasgattunk Szamival az imént, sok okos ember okosakat mondott, némelyik vicces, találó, szomorú, klisés, romantikus, vagy nyálas, némely egyszerűen hülyeség, és arra gondoltam, minek is okoskodom én akár szóban, akár írásban, előttem már mindent megmondtak, mindent leírtak, mindent kifejeztek százezerféleképpen, én már csak a százezer-és-egyedik verziót tudom megragadni. Ráadásul a legtöbb ilyen idézet, amire nagy tömegek bólogatnak mosolyogva, hogy mennyire úgy van annyira klisés, anyira közhelyes, hogy szinte felesleges volt elolvasni. Semmivel sem lesz tőlük se több, se okosabb, se bölcsebb az ember. Jól hangzik, bizonyos szituációkban lehet műveltségi felsőbbrendűséget sugározni a puffogtatásukkal, vagy érzelmeket a saját megfogalmazásunk helyett Nagy Elődök szavaival kifejezni, de nyilvánvaló dolgokra mutatnak rá.

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. (Albert Einstein)

Még ez tetszett a legjobban. De ez is olyan, mintha azt mondanám, hogy "Nézz fel az égre, és csillagokat fogsz látni!" Vagy hogy "Az ég kék, a víz nedves, a nők hazudnak". Ha én mondok ilyesmit valakinek, az vagy érti, de akkor újat nem ad, vagy nem érti, és akkor teljességgel hasztalan. Akkor meg minek...?

A másik dolog meg ezzel kapcsolatban az, hogy rájöttem: az én mindent-tudásom, és mindent-értésem is csak rám, és csakis rám vonatkozik, bárki másnak semmitmondó, mivel a múltja a tapasztalatai, a jelleme, az egész ember más. Minden képzetéhez más társul, minden fogalomnak mása jelentése a számára. Azt mondom: körte, a villanyszerelő betekerné, a gyerek megenné, a Fideszes Gyurcsányt dobálna vele, az afrikai árva meghalna a gyönyörűségtől. Márpedig ha valakivel közölni akarok valamit úgy, hogy ő is megértse, ismernem kell az embert (vagy a tömeget, vagy az Eszmét, mindegy), és úgy kell előadnom a mondandóm, az ő szemszögéből kiindulva, hogy azt a hatást érje el, amit szeretnék. Márpedig az ő szemszöge nem feltétlen fedi az enyémet. Tehát amit mondok, az könnyen lehet, hogy csak neki igaz, nekem hazugság. És ugyebár ebben rejlik a közlés hatékonyságának lényege, ez a színtiszta retorika. Ha csak a saját igazam hangoztatom, hülyének néznek, és igazuk van: az ő szemszögükből valószínűleg az én életem, tapasztalataim nagyrésze hülyeség, vagy téves, de mindenképp érdektelen. Átlag emberekről beszélek persze, nem szerettekről. Tehát inkább vagyok hatásvadász, mert gondolkodom, mielőtt kinyitom a számat. És álszentség lenne részemről, ha azt mondanám, csak azért, mert a saját igazamat szoktam hangoztatni, nem vagyok az, mivel csak akkor hangoztatom a saját igazam, ha épp az az, ami az általam kívánt hatást eléri. Ha nem, inkább hallgatok. Nem hazudok ugyan, de nem is mindig mondom meg, amit igaznak gondolok, csak ha "hasznom" származik belőle. Ez egyfajta gyengeség szerintem, vagy gyávaság, de még mindig jobb, mint a demagógnak lenni, vagy számító, hazug, álszent érdekembernek. ... Kicsit elkalandoztam, a lényeg, hogy alig látok rá reális esélyt, hogy amit mondok magamból csak úgy, azt bárkinek is azt jelentené, mint nekem. Pusztába kiáltott szó, ez az én bölcsességem...

8 komment

Címkék: élet én gondolat bölcsesség ember

Koyaanisqatsi

2008.12.18. 13:54 SaintHog

 Na csak megérett bennem egy bejegyzés.

A téma: a nők. Na meg a férfiak természetesen, de csak az előbbiek vonzatában.

Kicsit belegondoltam, hogy a közeli-távoli ismerőseim hogy is élik az életüket manapság, és annyira elszomorodtam. A következő nők közvélemény-kutatás-szerű dolgai maradjanak anonimek, aki magára ismer, az jól teszi, ráadásul tessék okulni belőle. Vagy legalább egy elolvasás utáni mély sóhajjal megtisztelni az érintettek kínját, mert hát mindenkit véd a MásvalakiProblémájaPajzs (RIP/riszpekt D.N.A.) sajnos.

Szinte alig ismerek boldog embert. Nagyon kell gondolkoznom, hogy van-e egyáltalán. Itt van például Jane. Jane házas, (jobb híján és/vagy érdekből,) ámde az együttélés nem köszön, ha nincs szerelem benne... Persze, ott a szerető. Családdal. Nyilván nem hagyja ott őket, miért is tenné "csak" emiatt...? Az otthon nem meleg, és a másikkal is csak a baj van. Ő sem érti meg. Plusz még a kusza, csonka család, szétszéledve, gyűlölettel, megbocsájthatatlan emlékekkel... És itt ez a nyomorult karácsony is. És a halál szele. Jane nem boldog. Sőt...

Vagy Sue. Aki évek óta romokban heverő házasságából nem szabadul, mindig csak a feszültség otthon. A munkahelyen a kicsinyesség, irigység, aljasság, mint alap háttér. Már ha van munka egyáltalán. Na és a szerető (nyilván családdal)? Még szép, hogy nem érti meg. Persze, hogy önző. Nyilván csak az ő bajai számítanak. Természetesen nincs ott, amikor szükség lenne rá. Egészségi, munkahelyi, anyagi, családi, szerelmi zűrök egyszerre. Így záróakkordnak Karira. Boldog új évet, indeed...

Aztán Kate. Párja által magára hagyva indok nélkül. Már-már büntetőjogi-szintű zaklatásnak kitéve nap mint nap a munkahelyén. A halál szele, a túlzott aggódás, és féltés, azt ezt magával vonó szorongás, és semmi "vigasz". Minimális elismerés, maximális odaadás. Már szinte semmit el nem várva. Egy túlérzékeny nő a mai kegyetlen világban. Rossz korba születve. De fog-összeszorítva törve előre, és erős marad. Mert muszáj. De meddig bírja így az ember...?

Továbbá Gina. Csalódva a családban. Csalódva a szerelemben. Csalódva a barátságban. Akinek szinte semmije sincs, mégis folyamatosan elvesznek tőle mindent. Ő mindenkit megért, és mindenkit meghallgat. De Őt nem ismeri szinte senki. Nem kérdezik meg, mi baj. Azt hiszik erős. Azt hiszik, vidám. Hogy mindene megvan. Nem értékelik eléggé se otthon, se a munkában, se a családban, se barátként. Aki már elvesztette, tudja, mekkora hibát követett el. Aki még nem, az meg majd megtudja... De késő lesz. És Őt akkor ez már nem boldogítja. Attól még magányos marad.

Valamint Vicky. Abba a szintű magányba taszítva, ami egy Hozzá hasonlóan szeretet-függő nőnek szinte elviselhetetlen. A kilátástalanság görcsével, a lehetőségek hiányával, magára maradva egy üres lakásban. Céltalan szeretettel a szívébe szorulva. Emlékektől nyomasztva. Csalódottan... Értetlenül állva a jövő előtt.

Nem beszélve Jenniferről, akinek az életéből készülhetne egy folytatásos melodráma, ami megnyerhetné az "a film után legtöbben kardjukba dőlők száma" díjat. Akit az élet mindig kecsegtetett, és mindig át is baszott azonmód a lehető legkegyetlenebb eszközökkel, amiket csak talált. Nyilván leginkább pasik által közvetítve. Amikor az Élet a naiv optimizmusra eseményről eseményre haladva konzekvensen rácáfol. A mindig van lejjebb érzés. Ez a nő kihasználva, megalázva, meghurcolva, bántva, zaklatva, semmibe véve, ellehetetlenítve a családtól, túláradó szeretetének elnyelése, ám semmit sem viszonzása mellett, teljes kilátástalanságának fényében is emelt fővel, optimistán, mindent félretéve csak megy előre, és nem adja fel. Egész ritkán omlik össze. És mindig összeszedi magát. De közben nap mint nap halványul a szemében az a csillogás, és csak remélni tudom, hogy nem fog kialudni.

Ne feledkezzünk meg Carla-ról sem. Túl egy agresszív, vérlázítóan tahó férjen. Megmenekülve, de mégis kiszolgáltatva. Most szertve, de mégis bántva. Önérzettel, büszkeséggel, de olyan szituációban, amikor az ember a leginkább támaszra szorul, de közben Neki is maximálisan támaszt kellene nyújtania. A tűrőképesség határáig mindent megtéve szeretteiért.

Vagy ott van még Gloria. Az élet legmélyebb bugyrából felküzdve magát a gyermekével egy szerethetetlenül gyerekes, gyenge pasival, majd újrakezdve mindent egy ellentmondást nem tűrő, erős, de mégis gyerekes pasival. A szerelembe menekülve, mindent mást figyelmen kívül hagyva. Ő legalább most boldog. Még. Látszólag... Amíg az Idő nem igazolja döntéseinek helytelenségét.

Végül, de nem utolsó sorban Suzie. Aki mindig küzd, és határozott, és állhatatos, de mégis telnek az évek, és mégse jön be Neki az élet. Akit mindig sújt valami olyan szerencsétlenség, ami "csak mással szokott megtörténni". Akinek erejéből csak szinten tartásig futja, de valahogy sose lesz "jó". Szélmalom harcot vívva az Élettel. Egyenlőre döntetlenül.

És még annyi, de annyi általam felületesebben ismert, de egytől egyig paraszt, gyökér, ostoba, önző, buta, agresszív, alkesz avagy csak simán gáz pasival/férjjel megáldott nő, asszony, vagy lány. Vagy a megannyi magányos, elkeseredett, csalódott szív. Kilátástalan sorsok. Elviselhetetlen családok.

 

Ti férfiak, Ti teremtés kibaszott koronái! Mi a lófaszt csináltok, hogy így élnek a nők körülöttetek? Mi gátol meg Titeket abban, hogy odafigyeljetek rájuk, vagy ne adj isten megadjátok nekik, amit csak Tőletek kaphatnak meg? Önzőség? Macsóság? Ostobaság?Saját bajaitok? Szedjétek már össze magatokat! Attól, hogy ilyen a világ, még nem feltétlenül kell hátra dőlve, karba tett kézzel azonosulni vele! És egy boldog nő Mellettetek sokkal többet adna, mint amennyit hiszitek, hogy visszakaptok a befektetett energiátokból!

Becsüljétek meg őket! Még ha hirtelen nem is tudnak mit kezdeni vele. Még ha látszólag nem is érdemlik meg éppen. És akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha nem követelik. Higyjétek el, hiányzik nekik. És biztos, hogy megérdemelnék...

12 komment

Címkék: élet férfiak nők világ sors

Politoxikománia

2008.11.26. 15:26 SaintHog

Politoxikománia

Szólj hozzá!

Címkék: blog bro skulo politoxi

Emészthető gödör

2008.11.26. 15:19 SaintHog

Hallgatva az idők szavára átköltöztem ebbe a blogba. Mostanában úgyis van kedvem írkálni, itt a tél is, meg minden...  ÷] Ez lesz a helye azoknak a rész-megoldásoknak, amiket nap mint nap kieszelek az Élet, és Világegyetem örök problémáira, amikre valójában tudom (legalább is érzem) a megoldását, csak túl szövevényes ahhoz, hogy írásban, vagy szóban közölni lehessen őket. Időnként azért sikerül összefoglalnom ezt-azt emészthető formában, majd bedobálom őket ide. Ahogy azt már a bátyám blogjába beoltottam:

Amúgy meg ügyesen kell nézőpontot választani... Csakis Saint-Exupéry nézőpontjával tudok azonosulni, miszereint ne próbáld meg szavakkal kifejezni, amit érzel, mert a szó nem jelent, csak jelöl. Másvalakinek mást jelentenek ugyanazok a szavak, így nem fogják megérteni, amit közölni akarsz.
 

Mindenesetre ledobom a neuron-bombáimat, és meglátjuk mekkora lesz a lökéshullám. ÷]

7 komment

Címkék: élet gondolat világ háló szavak